A szolidaritás kifogyott, empátia nem is volt

RANT

Pár napja betértem egy boltba vásárolni. Akkor már ment a műsor: egy nő ordibált a pénztárak mögötti területen. Ha jól értettem, a repont-visszaváltással volt valami baja (nem akarták neki soron kívül odaadni a pénzét, de csak tippelek), de mindegy is.

Az egyik pénztáros szólt neki, hogy ki fogja hívni a rendőrséget, mire a nő mondta, hogy nyugodtan (ez a blöff nem jött be). A másik pénztáros végig jól szórakozott az egészen, vigyorgott, nevetgélt. Egy idő után a többi vevő elkezdett belekötni a hisztiző nőbe. Persze, kiabálni nem szép dolog. De látni lehetett, hogy igazából nem a visszaváltással van baja, hanem - mondjuk így - általában az élettel. Ezt talán meg lehetne érteni, pláne a mostani nehéz időkben.

Pár perc műsorozás után a nő kiviharzott a boltból azzal, hogy soha többé nem fog a ...... (mindegy, melyik lánc volt) egyetlen üzletébe se bemenni. Erre két 18-19 év körüli csaj, akik az eladótérben végig nevetgélték az egészet, odakiabált, hogy "csődbe fog menni a .....". Ez volt az utolsó csepp: a nő visszajött, és magából teljesen kivetkőzve kezdett átkozódni. Majd újra ki, ezúttal végleg.

Tényleg ott tartunk, hogy ha valakinek valami baja van, akkor nemhogy empátiát nem tanúsítunk, segíteni nem akarunk, de még bele is rúgunk? Én szégyelltem magam mindenki helyett.

Mikor fizettem, előttem egy elegáns 50-es hölgy állt a pénztárnál. Ahogy sorra került, megjegyezte a pénztárosnak (annak, aki végig nevetgélt az egészen), hogy nem volt szép így falkába verődni és a láthatóan problémákkal küzdő embert még tovább bántani. Legalább nem csak én érezem így...